Kétféle gyantát használnak kompozitok előállításához: hőreformáció és hőre lágyuló. A hőszigetelt gyanták messze a leggyakoribb gyanták, de a hőre lágyuló gyanták megújult érdeklődésre számolnak a kompozitok bővülő használata miatt.
A hőszigetelt gyanták megkeményednek a kikeményedési folyamat miatt, amely hővel nagyon térhálósított polimereket képez, amelyek oldhatatlan vagy infúziós merev kötésekkel rendelkeznek, amelyek melegítéskor nem olvadnak el. A hőre lágyuló gyanták viszont a monomerek ágak vagy láncok, amelyek lágyulnak, ha melegítik és megszilárdulnak, egy olyan reverzibilis folyamat, amely nem igényel kémiai kötődést. Röviden: a hőre lágyuló gyanták újjáépítését és újraformálását, de a hőre keményítő gyantákat nem.
A hőre lágyuló kompozitok iránti érdeklődés növekszik, különösen az autóiparban.
A hőre keményedő gyanták előnyei
A hőszigetelt gyanták, például az epoxi vagy a poliészter a kompozit gyártásban részesítik előnyben, mivel alacsony viszkozitásuk és kiváló behatolásuk van a szálhálózatba. Így lehet több szál felhasználni és növelni a kész kompozit anyag szilárdságát.
A repülőgépek legújabb generációja általában több mint 50 % -os kompozit alkatrészt tartalmaz.
A Pultrion során a szálakat egy hőszigetelő gyanta belemerítik és fűtött penészbe helyezik. Ez a művelet egy olyan gyógyítási reakciót aktivál, amely az alacsony molekulatömegű gyantát szilárd háromdimenziós hálózati struktúrává alakítja, amelyben a szálak rögzülnek ebbe az újonnan kialakult hálózatba. Mivel a legtöbb gyógyító reakció exoterm, ezek a reakciók láncokként folytatódnak, lehetővé téve a nagyszabású termelést. Miután a gyanta beáll, a háromdimenziós szerkezet rögzíti a szálakat a helyén, és erőt és merevséget ad a kompozitnak.
A postai idő: október-19-2022
