hírek

A kompozitok előállításához kétféle gyantát használnak: hőre keményedő és hőre lágyuló.A hőre keményedő gyanták messze a legelterjedtebb gyanták, de a hőre lágyuló gyanták a kompozitok terjedő felhasználása miatt újra érdeklődésre tartanak számot.
A hőre keményedő gyanták megkeményednek a kikeményedési folyamat miatt, amely hő felhasználásával erősen térhálós polimereket képez, amelyek oldhatatlan vagy infúziós merev kötésekkel rendelkeznek, amelyek hevítéskor nem olvadnak meg.A hőre lágyuló gyanták ezzel szemben monomerek ágai vagy láncai, amelyek melegítés hatására meglágyulnak, majd lehűlés után megszilárdulnak. Ez egy reverzibilis folyamat, amely nem igényel kémiai kötést.Röviden, a hőre lágyuló gyantákat újraolvaszthatja és formázhatja, de a hőre keményedő gyantákat nem.

A hőre lágyuló kompozitok iránti érdeklődés nő, különösen az autóiparban.

A hőre keményedő gyanták előnyei
A hőre keményedő gyanták, mint az epoxi vagy a poliészter, a kompozitgyártásban előnyösek alacsony viszkozitásuk és a szálhálózatba való kiváló behatolásuk miatt.Így lehetséges több szál felhasználása és a kész kompozit anyag szilárdságának növelése.

A repülőgépek legújabb generációja jellemzően több mint 50 százalékban kompozit alkatrészeket tartalmaz.

A pultrúzió során a szálakat hőre keményedő gyantába mártják, és egy fűtött formába helyezik.Ez a művelet aktiválja a kikeményedési reakciót, amely a kis molekulatömegű gyantát szilárd, háromdimenziós hálózati struktúrává alakítja, amelyben a szálak az újonnan kialakított hálózatba záródnak.Mivel a legtöbb keményedési reakció exoterm, ezek a reakciók láncok formájában folytatódnak, lehetővé téve a nagyüzemi termelést.Miután a gyanta megköt, a háromdimenziós szerkezet rögzíti a szálakat a helyükön, és szilárdságot és merevséget kölcsönöz a kompozitnak.